DR. EDWARD BACH

Dr. Edward Bach (1886-1936) korát megelőző gondolkodású orvos volt. Rövid pályafutása alatt a hagyományos orvoslástól eljutott a természetes gyógymódok kidolgozásáig, az érzelmi és a lelki gyógyításig, amely összhangban van napjaink egészségmegőrzési irányzataival. Elmélete szerint a testi rendellenességek az érzelmekkel állnak kapcsolatban.

Tanulmányai

Walesi családban született a Birmingham melletti Moseley-ben. Intuitív, törékeny, de önálló gyermek volt, aki rajongott a természetért. 16 évesen fejezte be az iskolát, majd három évet dolgozott apja rézöntödéjében, hogy később finanszírozni tudja orvosi tanulmányainak költségeit. Bach doktor orvosi pályája sikeresen indult. 1912-ben végzett a University College Hospitalban (UHC) Londonban, ahol egy évvel később baleseti orvos, majd a National Temperance Hospitalban baleseti sebész lett. Sikeres orvosként jól menő magánpraxisa volt Londonban a Harley Streeten. Az University Collageban töltött évei alatt a bakteriológiai osztályon oltóanyagos terápiát kutatta, ahol felfedezte, hogy a bélbaktériumok szoros kapcsolatban vannak a krónikus betegségekkel és azok gyógyításával. A baktériumokból oltóanyagot készített, melynek eredményei nagyon biztatóak volt. Az Angliában lévő katonák beoltására nem hivatalos engedélyt kapott, melynek eredményeként több ezer életet mentett meg. Az orvos társadalom nagyon nagy jövőt jósolt neki.

Találkozás a homeopátiával

1919-ban a Londoni Homeopata Kórházban bakteriológus lett, ahol először találkozott a homeopátia alapelveivel és itt ismerkedett meg Samuel Hanemann – homeopátia atya – művével, az Organonnal. Sok hasonlóságot vélt felfedezni Hanemann és saját elgondolása között, mely szerint nem a betegséget kell csak figyelni, hanem az egész embert, és nagy hangsúly kell fektetni a kezelt betegek mentális és érzelmi állapotára. Eldöntötte, hogy homeopatikus módszerekkel készíti el a baktériumokat, hogy lássa, így is működnek e. Az eredmény magáért beszélt és 7 Bach nozód néven váltak ismertté.

Londoni Homeopátiás Kórház (LHH) Patológia

Rendelőjében elkezdte alkalmazni a Hanemann felismeréseit, kategorizálva pácienseit és összefüggéseket keresve személyiségük és a számukra szükséges nozódok között. Arra a felismerésre jutott, hogy sokszor pusztán a személyiség típusát megállapítva előre megmondható volt, hogy melyik nozódra lesz szükség.

Bár sikeres belvárosi orvos volt, elismert a szakmájában, mégsem érezte jól magát a nagyvárosban, olthatatlan vágya a természet iránt nem csillapodott, ezért rendszeresen látogatta az egyik piciny parkot, ahol órákat töltött a természet megfigyelésével.

1922-ben felmondta állását, hogy betegeire koncentrálhasson és nyitott egy nagy laboratóriumot a Park Crescentben, ahol találkozott Nora Weeks-szel, aki radiológusként dolgozott. Nora lenyűgözőnek találta Bach doktor kutatásait.

Bach doktor ekkorra már helytelennek tartotta a baktériumok használatát a gyógyításban, természetes, tiszta módszert keresett, így elkezdett a növényekkel kísérletezni, melyek talán helyettesíthetik a nozódokat.

Bach-virágeszencia története

Az egyik társasági eseményen az embereket figyelve rájött, hogy bár ezek az emberek különféle betegségektől szenvedhetnek, de egyformán reagálhatnak a betegségre, és e szerint kellene őket csoportosítani. Rájött, hogy nem csak a betegségeket kell kezelni, hanem, meg kell találni a negatív hangulatok és érzelmek kezelési módját, amelyek elsődlegesen felelősek az egészségi állapot megromlásáért.

Felismerés

Ezek a felismerések hozzásegítették az érzelmi állapotok kategorizálásához és még több érzelmi állapot meghatározására törekedett. Élete hátralévő részét ennek az új módszernek a kutatására szentelte.

Az első három virág

1928-ban Walesben találta meg a vadonélő Impatienst (Nebáncsvirág), a Mimulust (Bohócvirág) és a Clematist (Iszalag). Elkezdte páciensein alkalmazni, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy már a következő évben nem is alkalmazott már más gyógymódokat.

Hátat fordított a hagyományos orvoslásnak 1930-ban, bezárta londoni praxisát és vidékre költözött, gyakran töltötte idejét a tengerparti Cromerben.

1930–ig 9 virágot fedeztek fel, és kidolgozta az eszenciák új előállítási módszerét, a napoztatásos módszert.

1931-ban megírta a Gyógyítsd Tenmagad! című rövid könyvét, melynek üzenete: a betegség a lelki egyensúly felbomlásának az eredménye. A könyv azóta folyamatosan nyomtatásban van.

RESCUE Elsősegély keverék

1933-ban további virágokra lel, és két londoni gyógyszertárral is kapcsolatba lép, átadva nekik az anyatinktúrákat készletüvegezésre. Ebben az évben összeállítja a RESCUE® elsősegély keveréket, melyet ez év december 13-án sikeresen alkalmazott egy tengerész megmentése során.

Mount Vernon

Az 1934-es év során megtalálja az utolsó 3 virágot is az első gyógyító sorozatához, a tizenkét gyógyítóhoz és Mount Vernonba költözött, abba a kis oxfordshire- i házba, mely még ma is a Bach Központ otthona. Később kedves barátjuk Victor Bullen, egy cromeri építész is csatlakozott hozzájuk, hogy segítse munkájukat. Nora Weeks segítségével további 19 gyógyírt fedezett fel saját negatív lelkiállapotain keresztül, melyek közül majdnem mindegyiket egy új módszerrel a forralásos módszerrel készített el.

1936-ban befejezettnek tekintette művét és előadásokat szervezett, hogy terápiás módszerével és felfedezéseivel minél többen megismerkedjenek.

1936. november 27-én álmában halt meg. Sírjára ezt írták: „Íme élek örökkön örökké”

Munkásságát Nora Weeks és Victor Bullen folytatta 1978-ig Nora haláláig. 1971-ban John Ramsell is csatlakozott hozzájuk, aki később átvette a Központ irányítását, napjainkban pedig lánya, Judy Howard felel a működésért.

EGYSZERŰSÉG – ALÁZATOSSÁG – EGYÜTTÉRZÉS